Az út vagyok
Az út vagyok, vártalak.
Jöttödet előre jelezte árnyad
fényből szőttek, angyalok
lábad alatt én futok.
Vagy ha tetszik, gyere
bandukoljunk lassan
az elfúló naplementében
lépteid vérvörös csöndjében.
Bízz, s az elfogyó látóhatár
szemed horizontján túl
nem lefelé buksz majdan
szállsz velem fölfelé halkan.
Csitt, alszanak az angyalok
hova viszlek ott én vagyok
a létezés s kívánság
szemeidnek csarnokából
csordult igazgyöngy könnyed
felkönnyülő lépted.
S ott azon az égitesten
csillagok közt, légi testben
születek a világba
s leszel utam nékem
a pillanatnyi végtelenségben.
